Steven Seagal interjú

 Steven Seagal interjú az Aikido-ról

 

Az alábbi Seagal interjú fordítás több mint egy éve "porosodik" az asztalfiókban. Most leporoltam, felfrissítettem, és publikáltam. Egyébként az utóbbi hetekben többször előkerült Seagal neve, főként az állítólagos közép-európai edzőtábora kapcsán.

 

Seagalt legtöbben filmjei alapján ismerjük, nekem is fiatalkorom meghatározó filmélményei közé tartoznak leghíresebb mozijai. Most visszanézve persze már csorbult a fényük, de mégis fontosak, mert az Aikido-val sokan ezen keresztül találkozhattak először.

 

Az interjú a kilencvenes évek elején készült, még az első filmek idejében. A benne feltett kérdések nagyon vegyesek, valószínűleg egy edzőtábor után a résztvevők tették fel őket.

 

Ezt a cikket egyrészt érdekességnek szánom, egyfajta kordokumentumnak, abból az időből, amikor az Aikido még nagyrészt ismeretlen volt a nagyközönség számára. Másrészt sok érdekességről is beszél benne az Aikido-ról és a saját életéről.

 

Az interjú

 

Mi az Aikidó?

 

    Van pár éved a válaszra? Mert az Aikido haladó szintjét igen bonyolult szavakban átadni. Az Aikido alapjaiban a harmóniára épül, ellentétben a más harcművészetekből ismert a blokkolásokkal, ütésekkel és rúgásokkal. Az ellenfél támadását használjuk fel ellene úgy, hogy eggyé válunk a mozgásával. Végül az anatómiai gyenge pontok alkalmazásával, leszorításokkal és dobásokkal semlegesítjük őt.

 

    Élet-halál szituációkban persze keményebb technikák kerülnek elő. Ekkor ezt a támadó kényszerít ki, hiszen kíméletlen a támadásra ugyanolyan szintű válasz a helyes lépés. Az Aikido technikák mindenkivel szemben működnek, de elsajátításukhoz nagyon sok gyakorlás kell. Azt Aikido nem egy könnyen tanulható harcművészet.

 

 

Miért Aikido-t tanult karate helyett?

 

    Először karatét tanultam. Olyan tanítót kerestem, aki a harcművészetek misztikus aspektusát is meg tudja mutatni nekem. A fickó, akinél akkor tanultam, ezt nem tudta megadni nekem. Aztán rátaláltam az Aikido-ra, olvastam O-Sensei beszédeit, majd személyesen is láttam őt.

 

 

Milyen mestereknél kezdett el tanulni?

 

    Tanultam Japánban és Japánon kívül is. Láttam Tohei Sensei-t még a Hombu Dojo-ban. Számtalan mesternél tanultam, akiről nem tudsz, nem hallhattál, Isoyama Sensei-től Abe Sensei-ig, és még olyanoktól is, akik már nincsenek az élők sorában.

 

 

Volt-e olyan kritikus pont az Aikido tanulmányai során, amikor drámai változást élt meg?

 

    Igen, akkor már hat éve Aikidóztam. Napi szinten már úgy nyolc órát gyakoroltam, ami még Japánban is soknak számít. De bármennyire is törekedtem, nem fejlődtem igazán. Szándékaim szerint túl akartam már lépni az Aikido fizikai aspektusán. Eközben gyakoroltam azokat a dolgokat, amit O-Sensei is, de nem jutottam sehova, csak próbálkoztam.

 

    Végül egy nap Ayabe tartományba, Kameoka-ba mentem, és edzeni kezdtem O-Sensei néhány korábbi mesterével. Akkor és ott végre belemélyedhettem az Aikido misztikus rétegeibe. Ennek köszönhetően már az első hat hónap folyamán látványos, drámai fejlődést tapasztalhattam meg a technikámban.

 

 

A többi O-Sensei tanítvány miért nem találta érdekesnek vagy fontosnak az Aikido misztikus vonásait?

 

    O-Sensei Tanabe régies dialektusában beszélt. Ez egy hely fent a hegyekben, egy terület, ahol olyan nyelvezetet használnak, amit igazán nehéz megérteni.

 

    Szerettem volna O-Sensei erre vonatkozó tanításairól beszélni a többiekkel, de a többieket ez hidegen hagyta. Azt mondták “Ah, Istenről meg vallásról beszél. Ezek marhaságok, felejtsd el őket. Inkább azt tanuld meg, hogyan kell harcolni.” Ez volt a hozzáállásuk. Amikor aztán felmentem oda, néhány olyan pappal tanultam, akik O-Sensei-t is képezték. Akkor kezdtem megérteni az Aikidot, először életemben. Mert az Aikido több, mint waza (technika).

 

 

Vannak O-Sensei-nek olyan misztikus tanításai, amelyek le lettek fordítva?

 

    O-Sensei egy Omote Kyo nevű szekta papja volt. Néhány írásuk elérhető angol nyelven, de nem hiszem, hogy megszerezhető bármelyik is az Államokban, sajnálom.

 

 

Sokat hallottam kemény vonalú és könnyű vonalú Aikido-ról, meg tudja világítani a köztük lévő különbségeket?

 

    O-Sensei folyton a Go-Ju-Ryu-ról beszélt, a kör, a négyzet és a háromszög. Az Aikido-ban mindezeket a formákat egyszerre kell alkalmazni. Kezdő szinten a mozdulatok még négyzetesek, igazán sarkosak. Amikor elérsz a középső szintre, a négyzetek még mindig ott vannak, de már látsz nagyon sok háromszöget. Amikor haladó szintre érsz főként köröket látsz, de a négyzet is még mindig ott van.

 

 

Használt valaha Ki-ai-t a technikáiban? Nem hiszem, bármikor is hallottam volna Öntől erről.

 

    Nem is akarok. A Ki-ai olyan hatékony, ha valaki pontosan használja, azzal lebéníthatja az ellenfelét.

 

 

Van helyes alapállás?

 

    Amikor valaki beléd köt, csak állj kényelmesen, és csináld azt, amit kell. De például, ha bal hamni-ban állok, akkor az ellenfél nem fog jobb hamniba jönni, mert az öklömmel találkozik. Az ilyen helyzetekre nincsenek sémák, üresítsd ki az elméd, és hagyd, had jöjjön a helyes technika.

 

 

A technikák közül melyiket tartja a legfontosabbnak?

 

    Azt mondanám, az irimi a legfontosabb.

 

 

Az Aikido csak egyfajta gyakorlás a harci szituációkra, vagy élet-halál küzdelem?

 

    A különbség a valódi küzdelem és a szőnyegen folyó szabad harc között annyi, mint az óceánban vagy a matracon való úszás között.

 

 

Van olyan technika, amiben a nagyobb testsúly előnyt ad a küzdelemben?

 

    Igen. Az alap, kezdő Aikido-ban. De haladó szinten a testsúly már elveszíti a jelentőségét.

 

 

Még akkor sem, ha ökölvívó stílusban üt az illető?

 

    Egyáltalán nem. Nem számít, hogy állnak, szaladnak, vagy akár tigrisbukfenceket vetnek. Ha tudom, hogy semlegesítenem kell a szituációt, teszem a dolgom. Ez a magas szintű Aikido. Ekkor már úgy üthetsz meg engem, és azt teszel, amit akarsz, nem akadályoz.

 

 

Akkor az Aikido lehet agresszív is?

 

    Hadd mondjak el egy titkot azokról, akik O-Sensei-el gyakoroltak. Amikor megtámadták Őt, komolyan féltek, hogy belehalnak. De kérdezd meg bármelyik haladó fekete öves tanítványomat, mennyire nem gyerekjáték dolog számukra sem egy ilyen helyzet. Ez nem sétagalopp.

 

    Vegyünk egy példát. Ott vagyok egy étteremben, valaki előhúz egy puskát, és túszul ejt egy rakás embert. Ha nincs fegyverem, nem várom meg, hogy rám emelje a puskája csövét. Még azelőtt tennem valamit. Oda kell jutnom hozzá.

 

    Valójában erről szól az irimi. Így lehet átfogni a területet irimivel, eljutni innen oda a leggyorsabban, ahogy csak tudok. Ez csak az egyike a számos technikának. Ha elég gyorsan csinálod - az ellenfelednél gyorsabban - akkor számára vége a dalnak. Mert egyébként le fognak ütni, kicsit sem fogják vissza magukat. Viszont, ha az ellenfeled nem érti, hogyan kapcsolódhat bele a mozgásodba, akkor ő lesz lecsapva.

 

 

Fogyatékkal élő hogyan tud bevonódni a harcművészetekbe?

 

    Ez attól is függ, hogy hogyan, milyen mértékben él fogyatékkal. Ha tudja használni a kezeit, karját, akkor majdnem képes úgy művelni az Aikido-t, mint ahogy jómagam.

 

    A koncepció az, hogy a támadónak közel kell jutni hozzád. Ha pedig feléd közelednek, a kéz, felsőtest mozdulatai és minden más is megegyezik. Sok úton válhatsz nagyon jó aikidókává. Egyszer súlyosan megsérültem, de a helyhez kötöttségem ellenére is helyesen meg tudtam csinálni a technikát.

 

 

Az életkor mennyire lényeges? Egy ember 55 vagy 65 éves korban tudja gyakorolni az Aikido-t?

 

    Japánban vannak 70 évesek is az edzéseken, itthon pedig 60-70-es éveikben járók is.

 

 

El tudja magyarázni a zanshin és a mushin jelentését?

 

    A harcművészetek tele vannak fogalmakkal. Könyvek tölthetők meg vele. Órákat tudnék beszélni ezekről a témákról. Ezért meg sem próbálom öt percben összefoglalni ezeket, de a mushin-t gyorsan megvilágíthatom, mert korábban már esett szó róla. A mushin az üres szívet, üres elmét jelenti. Ez nagyon, nagyon fontos a harcművészetben.

 

    Yagyu Tajimano Kami és más nagy mushin mesterek magyarázataiban ez a fogalom mindennek a tökéletes és pontos visszatükrözését jelenti. Több kurzust is szerveztem már erről, ez egy nagyon hosszú történet.

 

    Egy ismert analógia erről a hold tükröződése a nyugodt tó felszínén. Amikor a hold fénye keresztültör a felhőkön és fúj a szél, akkor a tó felszíne hullámokat vet, a hold képe pedig szétszóródik. Az analógiában ez az elméd és a szíved. Amikor gondolatokkal van tele az elméd és a szíved, minden eltorzul. Annak érdekében, hogy Egy legyél, hogy meg tudj érteni, át tudj érezni mindent, úgy, ahogy valóban van, légy teljesen üres, teljesen nyugodt. Ez mushin.

 

 

Mi a kapcsolat a Budo és az Aikido között?

 

    A kettő egy és ugyanaz.

 

 

Van némi zavar bennem Aikido kapcsán. Egy nagyon széles palettával lehet találkozni attitűdben: a nagyon lágytól egészen a gyilkos harcművészetig.

 

    Azt hiszem, ezek csak ostoba kilengések. Ha a Budo eredeti kínai kalligráfiát lefordítod, azt jelenti: ne háborúzz, megálljt parancsolni a fegyvereknek, állítsd meg a háborút.

 

    Tehát a budoka egy heihoka. A harcos tényleg egy békés harcos, a béke embere. Elég erősnek kell lenned, hogy abbahagyd a háborút, érted, amit mondok? Mert a gyenge nem tudja megállítani háborút, egyre csak hadakozik. Érted?

 

    A Budo-ban van a yin és yang, azaz, “Tate to yoko no ito, izu no mitama to mizu no mitama”. Ezek mind Shinto gondolatok. Yoko no Ito jelentése: hold, nőies, víz, szerelem, a hatalom, a megbocsátás, a szeretet ereje. Tate no Ito jelentése: nap, férfias, tűz, a döntés ereje. Van helyzet, amikor nem tudsz már megbocsátani, kell a vágás ereje. E két elemnek egyszerre kell bennetek élnie, méghozzá tökéletes harmóniában.

 

    Enélkül elveszik az egyensúly, ez megöli a Budo lényegét. Meg kell lennie benned a képességnek, hogy meghozd a döntést, hogy vágj, vagy akár ölj. Ezzel egy időben képesnek lenned megértést tanúsítani, szeretni és megbocsátani. E kettő oldalnak együtt kell dolgoznia.

 

    De a Budo-ban mindezek a dolgok léteznek. Az Aikido egyike a harcművészetek millióinak a Budo hatalmas ernyője alatt, érted?

 

 

Aikido-t gyakorlókként mit tehetünk az Aikido-ban uralkodó politikai helyzet javítása érdekében?

 

    Sajnos sok Aikido-t oktató inkább foglalkozik azzal, ki jobb, és kinek van több tanítványa. Nincs igazam? Pedig az Aikido-ban nem számít, ki a jobb. Nem számít, kinek van igaza és ki rossz, illetve hányan tanulnak nála, vagy kinek apja erősebb, nagyobb. Kit érdekel? Mindezeknek semmi köze Aikido-hoz.

 

    A lényeg, hogy mindannyian megpróbálunk segíteni egymásnak, hogy fejlesszük magunkat, mint emberi lények. Bármilyen stílust gyakorlók jönnek hozzánk, szívesen fogadjuk, senki sem jobb másoknál. Koncentrálj az Aikido filozófiai és spirituális vonatkozásaira, ne pedig arra, hogy ki-kinek az embere.

 

 

Sensei, mindig is érdekelt Kotodama, el tudnád magyarázni ezt nekünk?

 

    Nos, ez olyan, mintha megpróbálnám megmagyarázni a buddhizmust vagy a kereszténységet vagy bármely más misztikus művészetet. Kotodama-ról is jópár hétig beszélhetnék.

 

    Kotodama valójában a hang ereje: szent hang és szentségtelen hang. Ha kérhetem a mestered segítségét egy pillanatra, ahogy jöjjön és üssön meg. (Wada Sensei üt és Seagal Sensei kienged egy "kiai" hangot)

 

    Erről van szó. Ez nem egy szó, ez egy hang, amit érezhetett. Érezte itt (a szívére mutat) és itt (a fejére mutat). Néhányan érezték, mások nem. A hang erejét lehet használni egy csomó más módon is, de kotodama tartalmazza magában szent szavakat és istentelen szavakat hangok formájában. Kotodama gyógyíthat vagy pusztíthat, ez olyan, mint bármely más mágia, ami használható mindkétféle módon.

 

 

Le tudná írni nekünk azt az összpontosítási folyamatot, amikor felkészül a technikákra? Kívülről úgy tűnik, mintha egy nagyon sajátos belső fókuszálást végezne.

 

    Ez egy ciklus. Amikor bemutatok egy gyakorlatot, akkor csak az ő testének helyzete és a én testem pozíciója számít. Ám egy igazi dobáshoz az embernek össze kell szednie magát, összpontosítani kell hozzá az energiáját. Irányítani kell az ellenfelet, megragadva az ő "ki"-jét.

 

    Amikor közelednek feléd, úgy cselekedj, mint a villám. Onisaburo - aki, mint tudod, O-Sensei spirituális tanítója volt - írta Kanji ku Kaminari, ami azt jelenti: "Budo, a villám." Az energia és erő áramlik az ég és föld között, ez valójában a bugei (a harcművészet).

 

 

Hogyan tud az uke felkészülni erre?

 

    Az uke-nek nem kell gondolkoznia, bárhogy támad is, ne készüljön előre az ukemire. Neki akkor csak a támadásra kell gondolnia. Magasabb szinten már ne is gondoljon a támadásra, csak támadjon.

 

 

Hogyan fordítaná le a Musubit?

 

    Dolgok találkozása az egyesülés céljából, így egyszerűen.

 

 

Úgy, mint az uke és a tori esetében?

 

    Meglehet. Kismillió példát hozhatnék a Musubi-ról, a jelentése nagyon hasonlít a házasság szóra. MUSU azt jelenti, hogy eggyé válni, összehozni.

 

 

Megvilágítaná, hogy milyen lélegzést alkalmaz a gyakorlatok közben?

 

    Nem lélegzem. (Felkér valakit ukemire). Nem fogom eldobni, nem fogok csinálni semmilyen technikát. Most megtámad engem. (Támad). Látod, hogy hol kezdődött és hol végződött a légzésem? Valószínűleg nem láthattad. Soha nem veszek levegőt összecsapás közben.

 

    Amikor több - 3,4,5 - támadó van egyszerre, akkor mindegyik közt nagyon gyorsan lélegzek egyet-egyet. Én így csinálom. De nem mondom, hogy a te mesterednek is így kell tennie.

 

 

Miért tesz így?

 

    Mert az erőm ezzel olyan helyzetbe kerül, ahol rugalmas vagyok, és képessé válok mindent beleadni. Ez több egy kilégzésnél.

 

    Akkor veszel levegőt, ha szeretnél valakit közel hozni vagy megragadni. Viszont, ha egyszer már befogadtad őt, akkor nem szabad belélegezni, mert abban a pillanatban átgázolhatnak rajtad.

 

 

Sensei, olvastam egy kicsit a Mushinról és a megfelelő lelkiállapotról. Arról, amelyben a harcnélküliség eltelíti az embert, amelyben nem tervez, csak vár, és eközben megőrzi a nyitottságát. Vannak olyan gyakorlatok, amivel ezt fejleszteni lehet?

 

    Hiszem, hogy a meditáció alkalmas erre. Azaz annak a megértése, hogy minden egységben létezik. Dolgozz ezért a gömbszerűségen. Légy olyan, mint egy tükör, ami tökéletesen és pontosan tükrözi mindazt, ami van.

 

    Ha valaki nagy gonoszsággal telten támad rád, akkor tükrözd azt vissza rá. Te nem vagy Isten, de ha eggyé válsz Istennel, az lehetővé teszi, hogy Isten legyen a bíró. Ekkor eldől, hogy milyen technika csapódik vissza a támadóra.

 

    Más szóval, ha valaki megtámad az utcán, nem gondolom magamban, hogy "fogom ezt a fickót, és megölöm". Egyáltalán nem. Én csak reagálok a konkrét energiára, és azt teszem, amit tennem kell. Annak megfelelően, amit korábban mondtam. Elvenni egy életet, vagy megmenteni egy életet, végső soron nincs köztük lényegi különbség. Azonban inkább szeretnék megmenteni egy életet.

 

    Például állok az utca közepén, és látom, egy sorozatgyilkos elmetszi valakinek a torkát. Aztán felém fordul, hogy megöljön. A következő lépéseim bizonyára megsemmisítik őt. Súlyos dolog elvenni egy emberi élet, de nem érzem, hogy az én döntésem lenne. Ez mindössze a megnyilvánulása lenne a sokévnyi gyakorlásomnak. Az akció és reakció szempontjából a támadó erejének az ellenpólusa lenne. Így érthető számodra? Én inkább szeretek kedves lenni, mint korábban mondtam, de ha szükséges az ellenkezője, teljesen felkészült vagyok erre.

 

 

Szóval, nem az a kérdés, hogy kedves-e valaki vagy sem, hanem, hogy azt tükrözze, amivel találkozik?

 

    Pontosan.

 

 

Azt szeretném tudni, hogy hasonló gyógyító hozzáállása van-e a segítséget igénylő emberekkel kapcsolatban?

 

    Nos, ez nagyon más... De hasonló abban az értelemben, hogy nem kezelek túl sok embert. Csak azokat tudom kezelni, akikkel kapcsolatban azt érzem, szeretnének jobban lenni, és van egyfajta karmájuk az élettel kapcsolatban, amit el tudok fogadni.

 

    Más szóval, valaki odajön hozzám, például van egy rossz szokása, heroint fogyaszt, és szeretne kigyógyulni belőle. De ha tudom, hogy nem így lesz, akkor nem fogom kezelni őt.

 

    De ha például valaki ebben a dojoban idejön hozzám, és azt mondja: "Problémáim vannak a petefészkemmel”, és úgy éreztem, ez a személy nagyon akarja, hogy jobban legyen, kezelni fogom őt. Érthető? Az adott helyzet alapján döntök, és meglátom, mit tehetek vele.

 

 

És az O-Sensei-jel való tapasztalatai?

 

    Nagyon kevés személyes tapasztalatom volt O-Sensei-jel. Láthattam Őt több alkalommal. Hallottam beszélni. Nagyon közel kerültem a spirituális tanítóihoz, még most is kapcsolatban vagyok velük.

 

    Azt hiszem, én voltam az egyetlen nem-japán ember, aki O-Sensei misztikus képzésének nyomdokában haladt. Omoto Kyo pap lettem, elvégeztem az összes képzést, amit O-Sensei is. De személyesen nem ismerhettem Őt. Sosem dolgoztam vele a tatamin.

 

 

Olvastam egy cikket arról, hogy a kenjutsu az élete része, mesélne erről?

 

    Nos, nekem Aikido és kenjutsu egy és ugyanaz a dolog. Ha láttad a technikáimat, mindig vágok. Ma csináltam pár szúrást is, de ha végignézed az edzést, látni fogod, mindig vágok, a lábbal és a kézzel is. Te-sabaki, ashi-sabaki. A kéz és a láb szempontjából ez mind kenjutsu.

 

 

A ma elhangzottak alapján úgy tűnik nekem, hogy az Aikido-ja nagyon gyakorlatias. Mondhatni egy utcai orientált vonulat. Kíváncsi vagyok arra, hogy vajon feltárta más vonulatait is az Aikido-nak?

 

    Az Aikido fizikai-technikai szintjének, amit tanítok, semmi köze a misztikus alkalmazásokhoz, amire utaltam, azaz a Go-ju-Ryu-hoz (kemény, lágy és áramló). O-Sensei mindig azt mondta: "Bugei wa Bugei desu". A harcművészet, az harcművészet. És "Aiki wa odorijanai". Mindig azt mondta, hogy az Aikido nem tánc.

 

    Ha valaha is megtapasztaltad O-Sensei Aikido-ját, vagy láttad Őt, féltél megtámadni, mert nem játszott. Bármennyire lágy is volt, ha nem voltál ott fejben, akkor bajba kerültél. Az Aikido végzetesen komoly dolog. Ezt az Alapító azt mondta, és igaza volt. Aikidódnak működnie kell. Minden tanításommal azt szeretném elérni, hogy javuljon Aikido munkád, mert sok tanulnivalód van még. A helyes mozgást próbálom tanítani. Nincs szükség a túlmisztifikálásra. Valójában ez így még inkább spirituális.

 

    Ez igazi, ez nem illúzió, ez nem egy rajzfilm. Meg kell érezned, hogy megértsd. O-Sensei nagy misztikus volt, de a Aikidója működött. Sok ember, számos alkalommal megpróbálta legyőzni Őt, az Aikido létrejötte előtt és után is. Ők megtapasztalták, hogy ez nem vicc.

 

    Például, ha mész az utcán, és hagyod, hogy egy pár bandatag lezúzzon baseball ütőkkel, akkor nem ismered az Aikido-t. Kell, hogy működjön, máskülönben járj inkább aerobikra vagy hasonlókra.

 

    Jártam amúgy néhány dojo-ban, ahol azt láttam, hogy az uke úgy esett el, hogy senki nem ért senkihez. Van itt valaki, aki el tud dobni bárkit anélkül, hogy hozzáérne? Pedig van, hogy ez működik. Komolyan mondom.

 

 

Arra utal, hogy néhány Aikido dojo túl passzív?

 

    Vannak dojo-k, hogy ezt a módot tanítják (dobás érintés nélkül). Azt hiszem, hogy ahhoz, hogy elkezdhesd ezt tanítani, először meg kell tanulni az alapokat. Miután valaki megtanulta az alapokat, és valóban működnek nála, akkor tud eljutni a mágikus trükkökig, hogy ehhez kedve szerint rászán még néhány évtizedet.

 

 

Hogyan tudja valaki az alapok után az Aikido misztikus vonatkozásait elsajátítani?

 

    Lehet akár velem, vagy bármely más személlyel, aki még rendelkezik ezzel a fajta misztikus háttérrel. Ha közel kerül a tanítóhoz, aki úgy dönt, ha akarja tanítani.

 

 

Lehet egy másik vallás vagy spiritualitás ugyanolyan értékes, mint Omoto Kyo az ön Aikido-jában?

 

    Úgy gondolom, biztosan lehet. Egy fontos dolog Omoto kyo-ról. O-Sensei mondta, hogy a legtöbb vallás azt állítja: "Mi vagyunk az igaz út, és rajtunk kívül nincs más helyes út, a többi a pokolba vezet." Tudomásom szerint az Omoto Kyo az egyetlen vallás, ami nem így tartja. Mert mindannyian ugyanarra a hegyre megyünk fel, és bár lehet, hogy más utat választunk, de mindannyian Istenhez próbálnak eljutni. Mindenki a maga módján jut el oda.

 

 

Az Aikido melyik része jött kardvívásból?

 

    Minden része. Amikor nikyo-t csináltam, vágtam. Mikor irimi-t, vágtam, shihonage, minden kenjutsu.

 

 

Hány évesen nyitotta meg a saját dojo-ját?

 

    Úgy 22 lehettem.

 

Nagyon köszönjük!

 

- - -

 

Az interjú két részletben jelent meg a „Tatamin kívül” című Steven Seagal Tenshin Bugei Gakuen hírlevélben 1990 és 1991 őszén.